- Mégis mi volna az?
- Azt nem tudom csak úgy elmondani a telefonban , majd a sulinál.-majd letette
Istenem , ez a lány kiakaszt.De mindegy is mert el indultam a suliba egy rövid készülődés után.
A kapuban vár rám Yuki és egy öltönyös , szemüveges pasas.
- Szia, mizu?
- Mitsu ... elköltözöm!
- Oké... VÁRJ... KIVEL?HOGY?MIKOR?MIÉRT? -akadtam ki ösztönösen... hisz a legjobb barátom.
- Apukámmal ki költözünk Angliába...
- De miért?- kérdeztem még mindig ledöbbenten?
- Tudod a karrierem beindításához.
- De mikor mész ki?
- December 28-án.
- Ne félj amíg mellettem vagy nem lesz 1 perc nyugalmad sem!-jelentettem ki.- Kihasználunk minden pillanatot , hogy jó és szép emlékekkel menj el!
- Mitsu...-mondta ki elcsukló hangon mivel már sírt.
- Yuki...- és már én is sírtam.- Ne félj betartom az ígéretem.-majd megöleltem.
Majd elindultunk szemünket törölgetve az iskolába.Gyorsan el telt ez a 7 óra és utána kézen fogtam Yuki-t s elindultam.
- Mit csinálsz?
- Nem emlékszel? Meg ígértem , hogy nem lesz 1 perc nyugalmad sem!
- És most mit tervezel?
- Kalandpark,állatkert,séta a tónál...
- Állj...állj...állj.
- Mi az?
- Ennyi mindent egy napra?
- Persze , de van más napokra is tervem.
- Akkor rád bízom magamat.
- Rendicsek.-és már el is kezdtem menni.
Lassan ment minden , de nem baj mert legalább minden másodpercet kihasználtunk ma.
Néhány kép amit készítettünk:
Voltunk még vásárolni is . Egy csomó ruha jól állt Yukinak ezért megvettem neki egyfajta búcsú ajándék képpen is .
- Nem kellett volna ennyit költened rám.- mondta.
- De igen , te kis pop-sztár.
*korog a hasa*
- Mi volt ez? Csak nem esni készül?
- Ööhm... Nem, csak a gyomrom... Farkas éhes vagyok...
- Nem baj épp a kávézóba tartunk.
Néhány perc múlva elértük , és foglaltunk helyet. Nem telt bele 2 perc , jött a pincér.
Ez nem lehet...
- Jó napot kívánok ! Fel vehetem a rendelést?
Ez nem igaz. Ez a hang. , ez az arc , ez a ruha. Ő volt az akinek a karjaiban landoltam.
- Szia.
- Jaj , te vagy az? Te "lettél" hirtelen a karomban...Hogy hívnak?
- Mitsu vagyok... ő meg a barátom Yuki.
- Szia Yuki, én Lisander vagyok.
- Szi-szi-szia.
- Ha megbocsátotok egy pillanatra hív a főnök.-majd el is tűnt az asztalok között.
- Te szerelmes vagy belé! -nevettem el magam.
- N-nem is.- mondta teljesen elvörösödve.
- Az a rák az arcodon nem azt mondja...
- Mi? mi? hogy? mi?
- Te tényleg bele zúúúúgtáááál . -emeltemki hosszan elnyújtva azt a bűvös szót amitől Yuki elájult.
Yuki szemszöge*
Amikor felkeltem Lisander és Luna volt mellettem , és egy ágyon voltam.
- Jaj de jó . Végre fel ébredt.- mondta Lys.
- Igen-igen viszont most el kell intéznem egy hívást, addig itt hagylak titeket.-mondta Luna azzal el ment.Láttam ,hogy rám kacsint majd becsukja az ajtót.
- Hol vagyok ?
- Korházban vagy ...
- Miért, mi történt velem?
- Csak elájultál és nekem kellett a karjaimban idehoznalak.
Mint egy szőke herceg fehér lovon úgy mesélt el minden pillanatot.Míg nem egy kopogásra lett figyelmes. A doktor volt az.
- Jó napot kívánok! Hogy tetszik lenni kishölgy?
- Jól vagyok csak egy kicsit szédülök.
- Van valami amitől így felment a vércukorja? Talán izgult valamiért?
- Nem. Biztos a nap miatt volt , éreztem is ,hogy egy kicsit pilledt voltam.
- Értem, minden esetre még itt tartjuk míg a szülei magácskáért nem jönnek.
- De... apukám dolgozik...és nem tud értem jönni...
- Hát akkor kicsoda jöhetne magáért?
- Én elvihetném - Mondta Lisander.
- Értem . Akkor elmehet , mert látom ,hogy a fiú mellett jó kezekben lesz.
- Rendben , köszönöm.
Mielőtt elindultunk volna elköszöntem Lunától , de utána máris mentünk.Amikor haza értünk Lys azt mondta , hogy inkább itt marad velemi nehogy valami baj legyen. Így el kellett szállásoljam , de csak egy ágyam volt ezért ő a fotelen aludt.
Az este folyamán kiszáradtam ezért elmentem a konyhába de még onnan is tisztán látszott ahogyan alszik az én szőke hercegem...
